Valamikor œgy kŽpzeltem, hogy j— dolog karikatœr‡kat rajzolni. Mivel nagyon Žrdekelt a dolog, teljes er_vel vetettem bele magamat. Gyerekkorom —ta Ludas Matyikon - Žs mindenfŽle kl—njain - n_ttem fel, ha b‡rmikor elakadtam valahol, ehhez a laphoz fordultam ihletŽrt. Hihit_l tanultam tud—s fejet rajzolni, Krennert_l, Bar‡tt—l a pucŽr n_ket. (Ez ut—bbi tŽm‡val egy komplett nyarat tšltšttem el, œgy nagyj‡b—l a pubert‡skorom idejŽn.)
...
Hogy miŽrt is nyœltam hozz‡ ezekhez a rŽgi rajzokhoz? Mert nem akartam, hogy teljesen elsŸllyedjenek. MŽg nem telt el olyan nagy id_, 7-10 Žvre mŽg vissza tudok emlŽkezni. Legyenek ezek a rajzok egyŸtt, egy helyen: ha valamikor fel akarom idŽzni ezt a korszakot, ne kelljen —r‡kig turk‡lnom polcokon, cŽdŽken.